Kapcsolatban a Pesti Hírlap közleményével, amely az adventistáknak a miniszternél tisztelgett küldöttségéről ad hírt s amely főképpen a magyar adventisták jogi viszonyaival foglalkozik, célszerűnek tartom jelen sorokban az adventista egyház keletkezésének és fejlődésének történetét, hitelveit, jelenlegi helyzetét és szervezetét ismertetni annál is inkább, mivel most a kormánnyal egyenjogúsításuk érdekében megkezdett tárgyalásaik révén a közérdeklődés feléjük irányul. A hetednapi adventistákat közönségesen szombatosoknak nevezzük s ép ezért az első pillanatban mindenki az erdélyi szombatosokra gondol. Ám ez egy tőlük sokban különböző, teljesen önálló egyház. Tán mindössze abban hasonlítanak hozzájuk, hogy ők is a szombatot ünnepük. A biblia tényleg nem ismeri a vasárnapot, tudjuk, hogy az első keresztények is a szombatot ünnepelték s annak ellenére, hogy midőn Nagy Konstantinus a kereszténységet államilag favorizálta, az előtte nagy tiszteletben álló napistennek napját (Sonntag, = Der Tág der Sonne) fogadta el hivatalos szünnapul, a szombat emlékei nem tudta teljesen megsemmisíteni. Egész a reformáció koráig folyton tűnnek fel itt-ott töredékek, melyek a szombatot tartják. Így keletkezett az erdélyi szombatos egyház is, amely tulajdonkép az unitárius egyházból szakadt ki. Midőn a középkort kereszténység a pogány tömegek erőszakos beolvasztása által elvesztette bibliai jellegét, a reformáció kiadta a jelszót: térjünk vissza a szentíráshoz. De az eszme megvalósítása nagyon nehéz volt. Mindig néhány emberöltő kellett hozzá, hogy a mozgalom a bibliához való visszatérés útján egy továbbjutáshoz jusson. Az unitárius egyházat a svájci Sooinu alapította, aki meggyőződéséért máglyahalált halt. Egy gazdag ifjú jön Jézushoz, az evangélium elbeszélése szerint, s igy szól hozzá : „Jó Rabbim, mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem 1″ Jézus megdorgálja ! „Mért mondod nékem jó? Jó csak egy. az Isten 1“ Miután tehát Jézus még azon jelzőt is visszautasítja, amely szerinte csak az Istent ületi meg, következik, hogy önmaga tagadta istenségét, amivel egybehangzóan magát állandóan az emberfiának nevezte. Ez volt az unitárius egyház legfőbb tana. Nálunk Blandrata György, János Zsigmond erdélyi fejedelem udvari orvosa, volt első apostola és Dávid Ferenc első püspöke. A tizenhatodik század vége felé egy székely nemes, Eössy András, még tovább ment. Fölfedezte, hogy a szentírás a vasárnapot egyáltalán nem ismeri, csupán a szombatot rendeli el s ezzel megalapította az erdélyi szombatos egyházat. Legfőbb képviselőjük Péohy Simon, Bethlen Gábor fejedelem (1613—1620) nagy tudású kancellárja volt, aki Jézus azon szavainak alapján, hogy miután a rabbik és írástudók ülnek Mózes székében, mindazt, amit mondanak, cselekedjétek meg, arra a meggyőződésre jutott, hogy a rabbik magyarázatai, ami a talmudban, illetve akkor már a Sulehan Áruchban volt összegyűjtve az általában a zsidó nép véneinek hagyományai szintén kötelezők a keresztényekre is. Péchy tehát éveken át utazott, felkereste az afrikai és ázsiai szefárdok leghíresebb | ^ tudósait és úgy elsajátította a héber és aram nyelvet, » ^ az erdélyi szombatosok részére átdolgozta az összes vallási szabályokat és liturgiát, köztük Eleázár Kalyr oly nehéz stílusú piutjait, melyeket a tudós rabbinusok sem igen értenek meg. A szombatosok híven követték a Péchy által részükre kijelölt utat; mindjobban közeledtek a zsidóság felé, míg végül teljesen bele nem olvadtak 1868-ban. A hetednapi adventisták egyházát egy Miller William nevű földművelő alapította meg a múlt század negyvenes éveiben, az északamerikai Egyesült Államokban. Hivatásos kánona a szentirés, de az egyéb egyházakkal ellentétben, amelyek azt tanítják, hogy az ószövetségi törvények Krisztus eljövetelével megszűntek, kijelenti, hogy Krisztus nem azért jött, hogy a törvényt megszüntesse, hanem hogy betöltse s az ő működésével csak a ceremoniális törvények szűnnek meg. Az erkölcsi és egészségügyi rendeletek örök érvényűek. Továbbá tagadják egy, a testtől különálló, halhatatlan lélek létezését, a túlvilági életet: poklot, menyországot, de hisznek a feltámadásban : a jók megjutalmazásában és a gonoszok pusztulásában. Ezek alapján a vasárnap helyett a szombatot tartják, de semmi más ünnepük nincs. Különös gondot fordítanak testi egészségük fenntartására. mint ami az apostol szerint az élő Isten lelkének temploma amelyet, miután Isten tulajdonát képezi, nincs joguk beszennyezni. Tartózkodnak tehát a tisztátalan eledelektől, igy a disznóhústól is, a vér élvezetétől, továbbá az alkoholtól és a dohánytól s egyáltalán minden káros vagy felesleges testi élvezettől. Jézus azon tanítása alapján ; Adjátok meg a császárnak ami a császáré, továbbá Pál apostol azon utasítása alapján: Minden lélek engedelmeskedjék a felsőbb hatalmasságoknak, mert nincs hatalmasság, hanem csak Istentől s azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene (Róm. 13.) — az állami törvényeket oly kötelezőknek tekintik, mint Isten törvényeit, természetesen amíg azok a szentírás parancsolataival nincsenek ellentétben. Egynejűségben élnek s a tiszta erkölcsöket és becsületességet igyekeznek minden körülmények között szemük előtt tartani. A gyülekezetbe — csak úgy mint az ősi zsidó egyházba — fürdés vagy alámerítkezés által lehet belépni, ha az illető már előbb megtért, vagyis megbánta bűneit és elfogadta Isten törvényeit, annak symbolumául, hogy úgy testileg mint lelkileg mentve kell lennie minden szennytől s annak jelzésére, hogy a bűnnek meghalnak és a jó cselekedeteknek fognak élni. Egymást testvéreknek nevezik és ha találkoznak, testvéri csókkal üdvözlik egymást. Egy nagyon szép és lélekemelő ünnepi aktusuk van. Az úrvacsora, midőn az egész gyülekezet egy tányérról eszik és egy kehelyből iszik s amidőn egymás lábát megmossák. Mindez a testvériséget és alázatosságot akarja kifejezni. Köteles minden egyes hivő missió-munkát is végezni, avagy ezen munkát lehetőleg támogatni. Ezt a munkát egyöntetű terv szerint végzik s ebben a tekintetben oly minta szervezetük van, amilyennel egyetlen emberközösség sem dicsekedhetik a világon. Ennek folytán, de főképpen a test- és lélekről és az államhatalom iránti viszonyukról való józan tanaik következtében csak természetes, hogy számuk rohamosan megnövekedett. Miller fellépése után 70 évre már 120 ezren vannak az egész világon. Két fő divízióra oszolnak : egy amerikaira, melynek székhelye Washington, egy európaira, melynek székhelye Hamburg és egy ázsiaira, melynek székhelye Sanghai. A divíziók uniókra oszolnak, ezek missió egyesületek és missió területokre. » A legnagyobb szán mai az Egyesült-Államokban vannak képviselve, ahol számuk meghaladja a 70 ezret, de az utóbbi években nagyon elterjedtek Németországban is, ahol 15 ezer hívük van. Az oroszországi hívők száma körülbelül szintén vagy 6 ezer. Nagy áldozatok árán terjesztik igazságaikat a pogány országokban, első sorban a sötét Afrikában. Csupán a Viktória Nyanza vidékén van 42 telepük, iskoláikban több mint 10 ezer néger tanul s ma már körülbelül 1500 néger tartja meg a szombatot. Ezen kultúrmunkájuk általános elismerésre talál. Csak nemrég tüntette ki őket a német császár uralkodási jubileuma alkalmából ezen munkájuk elismeréseiket 50 ezer márka missió-ajándékkal. Az 1912. évben 16 millió koronát áldoztak a biblia terjesztésére a többnyire szegény hívők, amely pénzből 9 ezer bibliamunkást tartanak fenn a világ minden részében. Egészségügyi alapelveik terjesztésére mindenfelé szanatóriumokat alapítanak. Továbbá a világ mintáján részében 37 könyv- és lapkiadóhivatal terjeszti a bibliai igazságokat tartalmazó folyóiratokat és könyveket. 75 nyelven, 3 ezer colporteur által, átlag évi 12 millió korona értékben. Az iskolaügyre is nagy súlyt fektetnek. Amerikában több mint harminc főiskolájuk van. Prédikátorokat képző intézeteik is vannak, többek között egy a németországi Friedensauban, Magdeburg mellett, ahol egyúttal az egész adventista kolónia van. Ilyen intézetet Budapesten is szándékoznak alapítani a legközelebbi jövőben. Magyarországon ezelőtt körülbelül 17 évvel kezdték meg a munkát. Midőn az első prédikátor, Huenergardt János ide jött, csak egyetlen adventista család volt Erdélyben. Ma az ő fáradhatatlan munkássága következtében körülbelül 2 ezer hivő van Magyarországon, akik együtt a Duna-Uniót alkotják. Irodalmuk, mint azt már a kiadóhivatalok számából is lehet következtetni, igen gazdag. Legnagyobb írójuk a prófétai tiszteletben álló lánglelkű White E. G. asszony, akinek néhány műve, mint a „Jézushoz vezető út“ és „Gondolatok a hegyi beszédről“ magyarul is megjelent. Továbbá Spicer, Thompson, Daniells stb. Európában egész irodalmat teremtett Conradi L. R., az európai divízió igazgatója, akinek szintén több műve megjelent már magyarul is, továbbá Schubert, Lüpke és Huenergardt. Magyar nyelvű folyóirataikat és könyveiket Balázs Géza, jelen közlemény szerkeszti. Magyarországon, a vallásszabadság klasszikus honában szépen terjed az egyház. A hívők legnagyobb része a nemzetiségiek közül toborzódik. Leginkább a románok, szerbek és ruthének közül. Lélekemelő dolog látni, hogy a különben egymást halálosan gyűlölő nemzetiségek miként lesznek testvérekké a közösvallási meggyőződés által. A nemrég tartott temesvári konferencián magyarok, németek, románok, szerbek és horvátok nyújtottak egymásnak testvéri kezet. Ezek alapján egy nagyon fontos tényre mutathatok itt rá. Tudniillik ha a nemzetiségiek meg lesznek nyerve az adventi mozgalom által a protestantizmusnak, természetszerűleg fognak ragaszkodni a magyar államtesthez és olvadnak egybe a magyar fajjal az adventista egyház által, amely mint protestáns egyház minden izében magyar. Ily szempontból kellene minden hazafinak és elsősorban az államhatalomnak értékelni az adventi mozgalmat. Már gyakran lett „a kő, melyet az építők megvetettek, az épület szegletkövévé.“ S hogy egy bibliai hasonlattal fejezzem be soraimat, hasonlítom az adventista egyházat egy mustármaghoz, amely nemde a legkisebb az összes magok között, de ha megnő, oly fává lesz, melynek árnyékában pihennek és ágai között fészkelnek az ég madarai. Reméljük, hogy a kormánnyal megkezdett tárgyalások oda fognak vezetni, hogy a hitelveiket és szervezeti alapszabályaikat elismerik, amikor is bevett felekezetté lesznek és több alkalmuk és szabadságuk lesz dolgozni a magyar nép áldására az által is, hogy legalább közvetve hozzájárulnak az immár veszedelmessé váló nemzetiségeknek a magyar nemzet testébe való beolvasztásához.

Balázs Géza.

Pesti Hirlap 1914.03.01