AZ ADVENTISTA
A Váci úton szapora léptekkel ment egy sárga kendős asszony. Kezében belga pénzt szorongatott. Megállítottam.
— Nem tudja, merre van a Népeszálló?
— De igen… A Vág uccában… A második ucca balra…
— Milyen pénz az a kezében?

Kissé gyanakodva nézett rám, de mellettem állott a Pesti Napló fotográfusa és ez megnyugtatta. Rablást csak nem veszünk fel!
— Belga pénz, a kislányom belga szülei küldték karácsonyra. Most viszem a bankba.
És már menni akart amikor megkérdeztem:
— Miből él?
— Takarítok, munkába járok, özvegyasszony vagyok.
— És meg van elégedve a sorsával?
Rám nézett, csodálkozott, hogy magánügyeibe avatkozom és kurtán felelte:
— Meg.
— És ha azt kérdezné valaki, hogy mire vágyik, mit felelne?
— Az örök életre vágyom.
Most rajtam volt a csodálkozás sora.
— Hát olyan jó élni?
— Nem itt a földön, az Égben, Jézus oldalánál vágyom az örök életre… Én adventista
vagyok… És fejét meghajtva, tovább ment
PESTI NAPLÓ 1930 december 25 – adt.arcanum.com