Fogarason néhány hónap előtt megtelepedett egy I. F. Huenergardt nevű hamburgi férfi, aki úgy mutatta be magát, mint a hetedik napi adventisták német egyesületének főügynöke. Más szóval azt jelenti ez, hogy Huenergardt ur egy vallásszekta érdekében apostoloskodik és toboroz híveket az erdélyi szászok közt. A harminc éves, herkulesi külsejű, megnyerő modorú férfiú sok ügyességgel és szerencsével kezdte meg működését. Az ottani nazanérus szektának egy töredékét csakhamar megnyerte a maga eszméinek nyilvános előadásaival, melyeket hetenkint kétszer-háromszor rendezett nagyszámú hallgatóság előtt. A vándorapostol népszerű előadásainak az a célja, hogy az ó- es ujtestamentumbeli próféták tanulmányozását és megértését előmozdítsa az evangéliumi tanok szellemében. Az adventisták dogmája és liturgiája egyébként sok tekintetben a zsidó valláshoz simul. Zsoltárénekeik az imaházban, étkezési módjuk és főképpen a szombati napnak rendkívüli szigorral való megtartása eléggé bizonyítják, mily szilárdan ragaszkodnak az adventisták az ó-testamentum tanaihoz. Nem a vasárnapot ünnepük meg, hanem a szombatot, még pedig olyképpen, hogy péntek délutántól kezdve tartózkodnak minden munkától , bevásárlástól és pénzkezeléstől. A vándorapostol átrándult Nagy-Szebenbe is s ott is tartott előadásokat azzal a kijelentéssel, hogy Németoszágban, Németalföldön, Romániában, Bulgáriában és Szerbiában már sok hívet számlál az uj szekta.


DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP – 1899.01.01 – adt.arcanum.com