Egy szobafestővel beszélek a vallásukról, akinek tűzben égő, fekete szeméből halvány, idegektől szántott arcáról leolvasom, hogy meghalna azért, amit misztikus ködben bukdácsoló hite diktál neki. Elmondja, hogy az egyházak az idők folyamán eltértek a Krisztus igaz hitétől, amikor is a Megváltó megszakította az összeköttetést az ég és föld között. De a Krisztus 1844-ben végre is kinyilatkoztatta egy prófétanőnek és két férfi társának az Igazságot. Ez újra lehetséges, hogy a Krisztus közvetítése által, a puritán erkölcsös élet alapján elnyerjék az adventisták az isten kegyelmét. Minden kívánságtól, mulatozástól, a disznóhús evestől, a boritaltól és dohányzástól tartózkodniuk kell, mert ezekre nincs berendezve az ember természete. A házasság is, amelynél csak a szeretet meg a szülői belegyezés és nem a pap megáldása fontos, csak arra való, hogy a családi közösségben, a Krisztusban való szeretetben eggyé olvadjon a nő és a férfi. A keresztség is csak akkor érvényes, ha érett korban, egész alámerüléssel kapja az ember. Igazi ünnep az ószövetségi hetedik nap a „szombat.“ Akik a világ végét várják. Adventistáknak hívják a rajongókat, mert a közel jövőben várják az Úr második, dicsőséges eljövetelét. Azt mondják, „a világ folytonos háború, a nemzetek gyűlöletének tülekedése. Ami most Keleten történik, az könnyen {elfordíthatja a világot. S abban a pillanatban, amikor a népek mind benne lesznek a küzdelemben, a Krisztus már az Olajfák hegyén lesz. És ekkor veszi kezdetét az adventisták megmérhetetlen boldogsága.“ Azért nem is fognak fegyvert, hogy meg ne fosztassanak a jövendő örömöktől. A szombatosok, úgy láttam a kis imaházukban a Szeretet tisztaságában hisznek. Nem a mostani világba való emberek ezek. Mert a Szeretet most nem kap hajlékot az emberek szívében. Az emberek most csak gyűlölnek és a gyűlölet lassan elfelejtetti, hogy volt valaha a világon Szeretet ?


MLSKOLCZÍ NAPLÓ – 1921.07.17