Hetednap Adventista Egyház a kisebbek közé tartozik, de nem jelentéktelen ingatlanokkal rendelkezett 1948 előtt. Szilvási Józsefet, az egyház titkárát arról kérdeztük, hol tartanak az ingatlanok visszavételével.

– Az a baj, hogy a törvény nem foglalkozik a bérlemények visszaadásával – állapította meg Szilvási József – Budapesten a legnagyobb gyülekezeteink ilyen jogviszony alapján tartoznak hozzánk. Egyházunk a bérleti jogot még az épület elkészülte előtt vagy éppen közben megszerezte. A legsúlyosabb veszteségünk a Baross utca 65. számú házban volt, ahol 180 tagú gyülekezet működött. Azzal az indokkal vették el, hogy a Vasas Művészegyüttes is ott volt, és mi az istentiszteletekkel zavartuk a próbákat. Innen egy Üllői úti pincébe helyeztek bennünket, azután költöztünk az unitáriusok jóvoltából a Nagy Ignác utcába, de tavaly onnan is el kellett menni, mert lejárt a szerződés. Önerőből, 20 millió forintos beruházással létesítettünk új helyet. “Úgy tudom, egy épület véglegesen elveszett az önök számára…” Igen. Volt egy kiadóhivatalunk, nyomdával együtt a Németvölgyi úton. Az szerintünk 80 millió forintot ér. Miután bejegyeztettük az elidegenítési tilalmat, kiderült, hogy a törvényhatályba lépése előtt tíz nappal a Rico Kötszergyár apportként bevitte a Hunor Kft.-be, ezért nem jár vissza nekünk. Ugyanis csak azokra az ingatlanokra vonatkozik a törvény, amelyek annak kihirdetése időpontjában állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak. “Egyáltalán mit kaptak vissza?” Maradt egy fontos ingatlanunk, az egyház Tisza vidéki Területének szegedi egykori székháza, amelyik két részből áll: a valamikori irodaházból és az imaházból. Az épületet bérlőként ma is használjuk. Ez az egyetlen ingatlan, amelyért kárpótlást kapunk. Megemlítem, hogy ezt két okból államosították. Az első: azt mondták, hogy közel van Jugoszláviához, a másik: fel kívánták számolni a területi egyházközpontokat. Ezt meg is tehették, ezért az egyetlen központra könnyen rátehette a kezét az Állami Egyházügyi Hivatal. Tehát a szegedi székházat át akartuk telepíteni Debrecenbe, ahol már megkezdődtek az építkezések, mintegy 16 millió forint értékben. Közben a Miniszterelnöki Hivatallal olyan megegyezés született, hogy a szegedi imaház épületét természetben kapjuk vissza. Az épület másik feléért 43 millió forintot kapunk. A pénzt a debreceni munkálatokra fordítjuk, amennyiben a szeptemberi kormányülés jóváhagyja az indítványt.

Új Magyarország 1993.08.16