Már Budapestig csap a magyar szekták hulláma

Hat-nyolc szekta egy kis faluban. A múlt század végén élt Békés megyében, Magyarország örök »viharsarkában« egy szelíd, szőke, kékszemű, orcáin a halál piros rózsáit viselő próféta. Justh Zsigmondnak hívták, regényeket írt s parasztszínházat csinált a birtokán. E paraszt szín házban a falusi szereplők Moliérét és más klasszikusokat játszottak, tehát Justh Zsigmondnak egészen másnemű fogalmai voltak a magyar nép kulturális felemeléséről, mint a hivatalos kultúrpolitikának. Ő vette észre először a szektákat is, nagy híve volt a nazarénusoknak s tőlük várta a magyar nép erkölcsi felemelkedését. Akkor még csak nazarénusokról volt szó, ma már azonban egészen kicsiny és jelentéktelen falvakban hat-nyolc szektát találunk olykor. Alig győzöm a neveiket felsorolni: ádventisták, millenisták, szellemidézők (mert már a spiritizmus is eljutott a nép körébe), Jehova tanúi. Mind a magyar parasztság, a falusi és mezővárosi szegénység körében keletkezett s a Jehova tanúi már Budapestre is bemerészkednek. Asszony-apostolai újabban egyre több házba kopogtatnak be és igyekeznek híveket szerezni. Ezek már hódítani akarnak és igéikben komoly társadalmi erők is izzanak. Honnan jönnek? Mi szülte őket? …

1936. december 23. szerda MAGYARORSZÁG – részlet