Titkos szekták Budapesten
Razzia a „be nem vett“ felekezetek hívei közt.
Senki sem tudja pontosan, hogy hány titkos szekta működik Budapesten, csak az a kétségtelen, hogy a buzgó hívek száma valamennyiben szaporodik. Már a háború óta, a sok haláleset nyomán szembeszökő arányban nőtt a kevésbé ismert vallások követőinek száma. Sokan összezavarják az egyes vallásokat tiltott szektákkal. Talán mindmáig egyetlen razzia sem támasztott volna izgalmat bizonyos szektatagok közt, ha ki nem derül, hogy a jámborsággal is tiltott módon visszaélnek és a többi közt spiritiszta-szeánsz ürüggyel rendeznek kokain-estét.
A különböző izgatószerek csempészete irányította a hatósági figyelmet a szektáriusokra és eközben igen kényes feladatok hárultak az érdeklődőkre, mert nehéz volt arra ügyelni, hogy kellő módon különbséget tegyenek a szeánszoknak olykor előkelő vendégei és a metapszihikai kutatás csalói közt.
A kimondottan vallásos összejövetelek közt leginkább ismert és már elismert a baptista, mely különben legtöbb skizmatikust szív fel. Bevett vallás; híveinek semmi gyanus titka. Rajtuk kívül újabban feltünően gyarapodnak a nazarénusok, ámbár nincs szokásos hierarchiájuk, nincs papjuk. Aki olvasni tud, az a maga papja és hogy különbség ne legyen, egymást tanítják írásra-olvasásra. A háború óta, mikor a legsújtóbb büntetések ellenére is megtagadták a fegyverviselést, soha nem volt baj velük. Majdnem csupa szelíd, munkás, jószívű ember.
Hasonlóképp csöndes alakok az adventisták, de őket már kevésbé ismerik. Egyikük így beszélt az „eszményről“:
— Mi a Jézus Krisztus visszajövetelét várjuk erre a földre és az ő megjövendölt országát. Mert ez az egyetlen vallás, amely szószerint veszi a bibliát, a jelenések könyvének mondásait és azt a sokféle gyönyörűséget, amely Jézus országával eljön, ha mindnyájan feltámadunk és fény, pompa, boldogság közepett éljük le ezeréveinket. Advenire: eljönni. Jelképes diadalnapunk, egyetlen ünnepünk a karácsony.
Imatermükben a főpap mögött, aki rajongó hittel kezdte a zsoltárt, a falon egész sor bibliai jelmondatos fehérlap közt nagy színes táblán ott voltak Szent János jelenéseinek forró képzelettel megalkotott rémképei: a sokfejű kígyó, a babiloniai asszony és a többi szörny is mindahány.
Kevesebb a szabbatariánus; vallási alapelvei dolgában alig tér el az erdélyi szombatostól, de azért más úton jár és nem vállalja a közösséget.
Régi felekezet Budapesten a svedenborgiánus. Ez a New-Jerusalem Church (az Új Jeruzsálem egyház), melynek hívei legújabban is szaporodnak.
Már kerek ötven esztendeje megalapította Blavackij Helén a Teozófiai Társaságot, de hívei csak a világháború után kezdtek Budapesten feltünő mód sokasodni. Egyik vezetőjük, aki jólismert kuriai bíró, a következőket mondotta:
— Sajnos, meg kellett történnie annak, hogy rendőrségi nézőpontból vizsgálják nálunk a teozófusokat. De aki erre okot adott, az soha nem járt a mi körünkben, csak mint szélhámos adta ki magát a „Titkos Tan“ apostolának. Mi csendes elvonultságban, bármi fajta dobverés nélkül foglalkozunk nemes forrású bölcselettel, az isteni jóság és a világot kormányzó igazság magasrendű törvényeinek kommentálásával. Méltó sem volna hozzánk, ha a beavatlanok vagy rosszindulatúak ferdítéseire reflektálnánk.
Előkelő családokban sokszor tartanak teozófiai ülést, de csaknem mindig egészen zártkörűt és olykor meglepő nívójú viták is folynak a „Leleplezett Isis“, vagy a „Dyzan könyve“ ázsiai rejtelmeiről, a brahmanok különös kozmogóniájáról. Azóta, hogy a világhíres Annie Besant fehérhajú alakja Budapesten is feltünt, csak egyszer léptek teozófusaink a nyilvánosság elé, de különben a legdiszkrétebb elvonultság jellemzi őket.
Botrány, sőt akármilyen látható izgalom nélkül folyt le az exodus is, amely Rudolph Steiner, a legmodernebb próféta kedvéért történt meg.
Irta Tábori Kornél – Arcanum – Tolnai Világlapja 1926.01