Kilencvenéves története után most került a Budapest „B” Gyülekezet abba a helyzetbe, hogy önálló imaháza legyen. Amint az Adventhírnökben arról már szóltunk, egyházunk a Budapest VIII., Práter utca 12-ben megvásárolt két üzlethelyiséget, amit összenyitva alakította ki a 150 férőhelyes kápolnáját.
Az avató istentiszteleten dr. Szigeti Jenő testvér ismertette a gyülekezet krónikáját, míg Farkas Dániel testvér pedig az új kápolna kialakításának történetét. Isten Igéjéből Szilvási József unióelnök szólt, az avató igét Kárpáti Petronella unió pénztáros olvasta fel, míg avatóimát Ócsai Sándor uniótitkár testvér mondott.

Isten az élő víz forrásának adta ezt a helyet a városnak ezen az ellentmondásosan megítélt pontján. A kápolna és a benne szombatonként összegyülekező közösség hamarosan elkezdi majd e városrész evangelizációját, amit egy külföldi evangelizátor szolgálata is támogat.

Krónika a Budapest “B” Gyülekezet avatójára

Az első hír a budapesti adventistákról egy missziólátogatás híre. Huenergardt János Frigyes (1875-1955) 1898. augusztus 21-én egy hétfői nap délelőttjén felkereste Szabó Miklós Annát (szül.: 1878) az Engel családnál. Huenergardt 23 éves volt, Szabó Miklós Anna pedig, aki az év márciusában (8-án vagy 12-én) Kolozsvárott keresztelkedett, 20 éves. A család az akkori Váci körúton lakott, ez a mai Szent István körút. Beszélni csak tolmács segítségével tudtak. A Budapesten végzett missziómunkáról azonban korábbról is vannak információink: 1869. január 20-tól Michael Belina Czechowsky (1818-1876), az első európai adventista misszionárius több mint egy esztendeig dolgozott a városban az első napot ünneplő adventisták anyagi támogatásával. 1894 szeptemberének elején pedig Uriah Smith (1832-1903) egyházunk jeles úttörője, neves teológusa – akkor a Review and Herald c. lap szerkesztője – járt Budapesten. Andrew Moodyval, a református skót misszió akkori lelkészével találkozott, akivel az adventista kiadványok ügyéről tárgyalt. 1896 nyarán Közép-Európa egyik úttörő misszionáriusa, Benecke testvér próbált itt evangelizálni, de az ő munkájának eredményeiről bővebbet nem tudunk.

A gyülekezetalapításhoz Ősz B. Mihály (+1922. december 25.) idejében nyílt meg az út. Ő 1891 augusztusában Kolozsváron lett egyházunk tagja Huenergardt J. F. munkálkodása nyomán. Nem sokkal késöbb Budapestre küldték, és itt a Vass grófok Aréna u. 7. (ma Dózsa György út 7.) szám alatti házának lett a házmestere. Bizonyságtevése révén hamarosan érdeklődés támadt, hiszen Ősz B. Mihaly Bibliát, könyveket árult, mint amolyan „parasztpróféta” – házról házra. 1903 őszén Huenergardt J. F. is Budapestre költözött. Az első gülekezet 1903 novemberében az Aréna u. 7. számú ház első emeletén nyílt meg. Az első budapesti tagok (Bősz Józsefné, Wlasek Józsefné és Tokos Gábor) 1904. május 28-án keresztelkedtek.

Egy év sem telt el, és kicsi lett az első gyülekezet. 1904-ben a Rottenbiller u. 4/B. II. emeletére, majd egy rövid ideig a Rákóczi útra, 1905-ben a Vörösmarty utcába, 1906-ban pedig az. Izabella u. 5. sz. alá költöztek. 1910 nyarán 48 tagja volt a gyülekezetnek, amikor a Baross u. 88. fszt. 9. lett új otthonuk. Ekkortájt kezdődött meg az osztódás, és 1912 elején Budán, Rákospalotán, Újpesten már négy különböző helyen tartottak előadásokat.

A gyülekezet rohamosan fejlodött. Az I. Világháború végére a budapesti tagok száma meghaladta a 200 főt, és e 200 tagnak közel 60%-a ehhez a gyülekezethez tartozott. Az Újpesti Gyülekezet megszervezése után „Budapest I. Gyülekezet”-nek, majd a Dalnok utcai (később Székely B. utcai) gyülekezet megszervezését követen 1924 oszétől Bp. „B”-nek nevezik., 1910-1959 ig adott otthont a gyülekezetnek a Baross u. 88. fszt. 9. számú helyiség, aminek később politikai okokból mondták fel a bérlését. Egy rövid ideig a Wesselényi utcai baptista gyülekezet fogadta be a hajléktalanná vált gyülekezetet, majd 1959. szeptember 1-től az Üllői út 55. sz. ház alagsorába költözött. Itt húzta meg magát a közel 200 taglétszámú gyülekezet. 1972-ben újból mennie kellett, s az Unitárius Egyházzal kötött bérleti szerződés nyomán került a gyülekezet a belvárosba. Az ideiglenes megoldásból 22 éves társbérlet lett. Ugy érzem, nines alkalmasabb pillanat megköszönni az Unitárius Egyház vezetőinek a türelmet!

Gyülekezetünk célba érkezett – mondhatnánk. En azonban azt hiszem, téved, aki így gondolja. A gyülekezet csak most állt fel a rajtkőre: egy új misszióra indul. Ez viszont csak akkor lesz sikeres, ha meg tudunk újulni, ha képesek vagyunk megszabadulni bénitó tradicionalizmusunktól.

Hadd idézzem útravalóul E. G.White egyik igen sokatmondó gondolatát: „A világot nem az győzi meg, amit a szószékrol tanítanak, hanem az, amit a gyülekezet él. A lelkész a szószéken az. evangélium elméletét hirdeti, a gyülekezet gyakorlati kegyessége mutat be be az evangélium erejét.”

dr. Szigeti Jenő

Adventhírnök 1995/3 – 16-17 old.