Hargitay Jánosné Sz. Hornyák Júlia 1914-2002

Budapest Kispesti Temetöben vettünk búcsút Hargitay Jánosné testvérnőtól 2002. február 06-án. Eletének 88. esztendejében 2002. január 26-án aludt el az Úrban kedves testvérnőnk. Nyíregyházán születet, 1914. február 13-án. Isten négy gyermekkel áldotta meg öt. 1990 szeptemberében keresztelkedett Buda- pesten és haláláig a Budapest-József- városi gyülekezet tagja volt. Testvérnőnk az Isten gondviselését tapasztalta egész életén át, idős éveiben is. Habár élete utolsó éveiben sokat szenvedet, de Istenbe és az örök élet reménységébe vetett hite töretlen maradt élete végéig. A ravatalnál Pásztor Ottó testvér szólta a vigasztalás Igéjét, felhívva a gyászoló család és gyülekezet figyelmét arra, hogy aki Istenbe veti bizalmát, az soha nem csalódik. A Zsolt 15:1-8, 15. versei alapján fogalmazta meg a vigasztaló üzenetet, amelynek alaphangiát a 8. vers adta: „Örizz engem, mint szemed fényét, rets el szárnyaid árnyékába”. A sírnál Bihari Csaba testvér szólta a feltámadás reménységét, a 1Thess 4:13-18. alapján.

Az igék, amelyek megfogalmazzák a re- ménységünk alapját, nem üres szavak a hozzátartozók vigasztalására, hanem tartalommal tölti meg azokat, mivel e szakasz szerint a feltámadás biztos és ennek záloga maga Jézus Krisztus feltámadása. Reménységünk énekeit a józsefvárosi gyülekezet testvérei énekelték, amely énekek kifejezték bizalmunkat Isten iránt, hiszen O mindenkor velünk van. „És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Ur, akit mi vártunk, örülünk és örvendezzünk szabadításában!” (Ésa 25:9)

Bihari Csaba

Adventhirnök 2002_3