Kormos Istvánné
1930-2001


A Budapesti Új-köztemetőben vettünk búcsút Kormos Istvánné testvérnőtöl 2001. február 13-án. Eletének 70. esztendejében 2001. február 3-án aludt el az Urban kedves testvérnonk. Orosházán született, ahol, miután megismerte az adventi igazságot, 17 éve-sen, 1947-ben kötött szövetséget
az Urral. 1954. szeptember 27-én kötött házasságot Kormos Istuánnal. Három gyermekük született. A házasságkötés évében kölözött Budapestre, ahol a Budapest „B”, jelenleg Budapest-Józsefváros-i gyülekezet tagia volt évtizedeken keresztül, míg 2000. szeptemberében elköltözött Gyömröre és a gyömrői gyülekezet tagává vált. Lelkes tagia volt a józsefvárosi gyülekezet énekkarának, nemes feladatának tartva Isten dicsőítését az éneklésen keresztül is. Testvérnőnk az Isten gondviselését tapasztalta egész életén át, idхs éveiben is. Habár élete utolsó hónapjaiban sokat szenvedett, de Istenbe és az örök élet reménységébe vetett hite töretlen maradt élete végéig. A ravatalnál Mayor Zoltán testvér szólta a vigasztalás igéjét, felhívta a gyászoló salád és gyülekezet figyelmét arra, hogy még ha néha úgy is tűnik, hogy értelmetlen az emberi élet, tudnunk kell, hogy egy szereto Istenünk van, aki az örök élet reménységével vigasztal és a Szentíráson keresztül azt üzeni az embernek, hogy a halál az Ó szemében is ellenség, ellenség, amely legyхzetik (1Kor 15:23-26, 51-55). A sírnál Körmöczy Miklós testvér szólta a feltámadás reménységét, felhívta a figyelmünket arra, hogy Isten letörli a könnyeinket, és újra találkozhatunk szeretteinkkel Jézus dicsőséges második eljövetelekor. Reménységünk énekeit a
józsefvárosi gyülekezet testvérei énekelték, amely énekek kifejezték bizalmunkat Isten iránt, hiszen Ó mindenkor velünk van.
Bihari Csaba

Adventihirnök 2001_4