Imaházat vásároltunk a Bp. “B” gyülekezet részére
Kilencvenéves története során először kerül a Budapest “B” gyülekezet abba a helyzetbe, hogy saját ingatlanban gyűlhetnek össze testvéreink. Többévi helykeresés végére tettek pontot egyházunk vezetői, amikor dr. Szigeti Jenő, Szilvási József és Halász István testvérek aláírták a szerződést, amivel egyházunk tulajdonába került a Budapest VIII., Kisfaludy u. 28/b. (bejárat a Práter utcából) számú ház földszintjén lévő ingatlanrész. A Budapest “B” gyülekezet évekig a VIII., Baross utcában jött össze, ahol bérelt helységünk volt. A gyülekezet innen az Üllői útra költözött, ahol egy alagsorban jött össze, majd az Unitárius Egyházzal kötött megállapodás alapján 1972-1992-ig bérelhettük az országos központjukban lévő gyülekezeti termet. A szerződés lejártának közeledtével az unitárus vezetők jelezték, hogy szívesen vennék, ha a gyülekezet elköltözne onnan. Két év alatt több mint húsz ingatlant néztek meg vezető testvéreink, és két olyan ingatlan volt, amivel komolyan foglalkoztak. A Balzac utcában kísérletet tettek egy kultúrház megvásárlására, de a 41 millió forint + AFA vételárat nem tudtuk biztosítani. Ezért ettől a szándéktól el kellett állni. A Király utcában két lakás összenyitásából szerettek volna imatermet kialakítani, de itt a lakók ellenállása hiúsította meg törekvésüket. Szinte az utolsó percben mutatott kiutat az Ur. Az egyik napilapban kiállító termet kínáltak eladásra a nyolcadik kerületben. Mivel ez a terület a “B” gyülekezet eredeti összejöveteli helyéhez közel van, a Dunamelléki Egyházterület elnöke és titkára megtekintette a helységet, és alkalmasnak találta arra, hogy imateremmé alakítsuk. A tárgyalásokat Szilvási József uniótitkár vezette a területi bizottság tagjainak jelenlétében: A megállapodást a Dunamelléki Egyházterület 1994. március 6-i ülésén titkos szavazással 6:1 arányban hagyta jóvá. Így kerülhetett sor a végleges szerződés elkészítésére, és az épületrész birtokbavételére. A “B” gyülekezet leendő imaterméhez megszerezte egyházunk egy kiállítóterem és egy fodrászműhely tulajdonjogát, melyből 120 m2 imaterem, valamint kisterem alakítható ki, továbbá 40 m2-nyi karzat. A terem alatt 82 m2 pince van, ahol konyha, étkező és vizeshelyishgek kialakítására nyílik lehetőség, illetve jelenleg is így funkcionál. A 21 millió forintos vétel-ár kétharmada az elmúlt évek állami támogatásából megtakarított összeg, a további egyharmad a Területi Választó Konferencia határozata által felszabadított öregotthon alapból van. A kialakításhoz további 3-5 millió forintra lesz szükség, melyben a “B” gyülekezet már eddig is nagyobb összeget gyűjtött össze. A Dunamelléki Egyházterület és a “B” gyülekezet vezetői bíznak abban, hogy az egyház tagjai hozzájárulnak adományaikkal ahhoz, hogy e gyülekezet mielőbb méltó imateremhez jusson, hiszen ez a gyülekezet igen nagy áldozatot hozott az utóbbi években épült, vásárolt, illetve kialaklitott imaházakhoz. Az unióbizottság határozatot hozott arról, hogy a választókonferenciát követő országos hitmélyítőn céladományokat gyűjtenek a “B” gyülekezet részére, valamint lehetőséget adnak arra, hogy a testvérek olyan felajánlást tegyenek, hogy egy éven belül jelentősebb adománnyal támogatják ezt a fontos célt. A Boldog Élet Alapítvány Kuratóriumának elnöke, dr. Murányi R. Árpád testvér arról tájékoztatja az Adventhírnök olvasóit, hogy az Alapítvány számlájára is be lehet fizetni összegeket “Budapest “B” templom” megjelöléssel, mely adományok az adóalapból levonhatók. Ezzel a lehetöséggel már eddig is éltek néhányan. Szilvási testvér arról beszélt a Dunamellék lelkészei előtt, hogy aki évekig kereste ennek az ügynek a megoldását, és átélte mindazt a kudarcot, ami eddig kísérte erőfeszítéseiket, az nem mondhat mást, mint hogy Isten gondviselése nyilatkozott meg abban, hogy megoldást találtunk a “B” gyülekezet részére. Bízunk abban, hogy ez a sokáig hányódó és bezártsággal küszködő gyülekezet új misszióterületén megújult lélekkel szenteli magát a lélekmentés ügyének. Isten áldását kívánjuk ehhez az Adventhírnök szerkesztősége nevében is.
Adventhírnök 1994/2 – 15 oldal