Augustus 12-én délután Felicsián Roska a temesvári főiskola orgonaszakos tanára megemlékező előadást tartott a 250 évvel ezelőtt született Johann Sebastian Bach műveiből. Bevezetésként Farkas Dániel méltatta a neves zeneszerző életútját, akinek életcélja művei által Isten dicsőítése volt. Nem csak Luther volt hatással műveire, hanem az új gondolatok is. Egy alkalommal kantátát kértek tőle a király fogadására, és ő a megígért kantátában Istent tette királlyá. Művei többsége Passió, mind a négy evangéliumból megzenésítette Jézus szenvedéstörténetét. Körülbelül 500 kantátát írt. Művészete befejezett út volt, már fiai sem írtak ebben a stílusban. 1750-ben bekövetkezett halála után a „fúga művészete” műve befejezetlen maradt. Az orgonajáték közben Szilvási Józsefné zsoltárverseket olvasott, az énekkar a „Fogadd el hála énekem” művet énekelte. A hangverseny záró igeszolgálatában Farkas Dániel a 168. Zsoltárt olvasta fel, ez a zsoltár az univerzum hálaéneke. Isten dicséretét a hívő ember ezen a földön kezdi el, amely majd folytatódik Isten országában az el nem bukott lényekkel együtt. Az ének és a zene fontos eszköz, amellyel kifejezhetjük hálánkat és szeretetünket. A zene és ének arra rendeltetett, hogy gondolatainkat nemes és felemelő dolgok felé terelje, és felébressze a lélekben az Isten iránti áhítatot, hűséget, odaadást.

Farkas Dániel – Adventihirnök 2000_10