Bibliás idők hangulata támadt fel Budán, az első kerületben, a Mozdony- és Mészáros-utcza között levő Zsidó-réten. Jövőnek szakállas, egyszerű ruházatú idegenek, komor férfiak, sovány asszonyok és három nagy sátrat ütöttek. A legnagyobbik akkora, mint egy vándorcirkusz, ebben hirdetik a bűnös emberiségnek az igét. Miután ingyenes a bemenet és zongoraszóval, meg vetített képekkel is szórakoztatják az embert, a nagy sátor délelőttként, de főleg esténként megtelik hallgatósággal, leginkább asszonyokkal meg gyermekekkel, akik figyelmesen, de kissé értelmetlenül hallgatják a német szónokot, akinek szavait ijedt, rossz magyarsággal fordítja le nyomban egy prédikátort utánzó magyar fiatal ember. A szónokok egyre az újtestamentumot magyarázzák, az apostolok hirdetéseit, leveleit, szó szerint véve minden egyes kijelentést és arra buzdítva, hogy semmi másban ne higgyünk csak a bibliában s tízparancsolatban. Imádjuk Jézus Krisztust úgy, ahogy erre az újtestamentum oktat és készüljünk a nagy végítéletre, mert íme beteljesedtek az idők, a Megváltó nemsokára visszajön a földre, hogy ítéletet tartson és új rendet teremtsen az emberek között. A bibliához ragaszkodnak, a szombatot tartják ünnepül s nem a vasárnapot. A szeszes italoktól s a dohányzástól tartózkodnak. Miből látható, hogy egy új felekezet apostolai ütötték fel sátrukat a Zsidóréten. Hetednapi Adventistáknak nevezik magukat. Hitvallásuknak az az alapgondolata, hogy az emberiségből a különféle kérésztény vallások kiölték a végítéletben való hitet, elejtették a nagy erőt, amely a Megváltó vissza jövetelének hirdetésében rejlik, ők tehát ezt a nagy visszajövetelt hirdetik mindenekfelett és elsősorban és hozzá mint hamarosan bekövetkezendő tényt. A számítás nem is olyan rossz: fenyegetni és kecsegtetni a jámbor hívőket azzal, hogy itt lesz nemsokára a Jézus Krisztus, ki büntet és jutalmaz, viseljétek hát jól magatokat, csak úgy jutok fel és ne sajnáljátok az aprópénzt az üdvösségetek megmentéséért. A hetednapi adventisták felekezeti Amerikából való. Odaát állítólag már hatvanezer hívőt számlálnak. Két évtized előtt származtak át Európába, ahol Németországban, Angliában, Svájcban terjeszkedtek főként és huszonegyezer hívük van. A legnagyobb agitációt azonban Afrika, Ausztrália és Afrika bennszülöttei között fejtik ki. A pogány népek között több száz missziót létesítettek; ezek a missziók a vad embereket megtérítik, megtanítják őket a bibliára, egyúttal földművelésre, kézművességre oktatnak, iskolákat, kórházakat tartanak fenn. A bibliát már számos ázsiai, afrikai és ausztráliai nyelvre fordították le. A zsidóréti apostolok szónoklataikban nem bírálgatnak semmiféle vallást, legfeljebb a zsidókkal bánnak szigorúan, de ezek között is csak a kétezer esztendő előttiekkel, akikről egyébként az evangélisták is rosszallóan nyilatkoztak hébehóba. De e semleges bibliai mondókáknak mégis éle van. A szónokok minden alkalommal hangoztatják, hogy Krisztus és az evangélisták azt hirdették, hogy faragott képet ne imádj, hiú cifraságokkal, külsőségekkel ne dicsérd az urat, holott a mai templomok drága, pompás márványoktól, aranytól, fraságtól ékesek. A beszédek rejtett éle tehát a katolikus egyház ellen van fordítva. A hetednapi adventisták egyebekben törvényes alapon kivannak dolgozni, egyesületi alapszabályaikat benyújtották már a belügyminiszterhez jóváhagyás végett. Egy-két ember már csatlakozott is hozzájuk, de azért nem hisszük, hogy Magyarországon különösebb sikert tudnának elérni a hetednapi adventisták. Van itt elég vallás, többre nincs szükség. Több jog, több kenyér, jólét és műveltség kell ide, ha ezek meg lesznek, akkor itt lesz közöttünk a Megváltó, aki nem szorult rá, hogy most, amikor már repülni is tud az ember, együgyű bibliamagyarázók hirdessék az eljövetelét.


FRISS UJSÁG – 1912.07.16 – adt.arcanum.com